A GYENGÉLKEDŐ KAMÉLEON ESETE A NONIVAL.

Az alábbi aranyos történet a noni magyarországi hódításának őskorában, 2000-ben született.  Egy kisállat kereskedésben dolgozó hölgy (Zsuzsa) küldte be a tapasztalatok közé. Figyelemreméltó történet.

"Gyakran hoznak hozzám beteg állatokat, főleg kaméleonokat, olyanok, akik megunták az állatot, illetve hozzá nem értő tartással annyira lerontották, hogy a kezelése túl nagy anyagi/időbeli terhet róna rájuk, és ezt már nem hajlandók vállalni. 

A kaméleon nagyon figyelemre méltó élőlény, magas az úgynevezett "cool-faktor", vagyis "klasszul" néz ki, ezért ha valaki megveszi (kellő átgondolás és felkészülés nélkül) kb. egy hónapig tényleg "cool" az állat, utána a szakszerűtlen tartási körülményeknek köszönhetően elkezd haldokolni, és 1-3 hónap haldoklás után elhullik. 

A pici állat siralmas állapotban volt, sisakos kaméleon (Chamaeleo calyptratus), amelyet a gazdája nem kívánt tovább tartani. Az állat rettenetesen nézett ki, egy évesnek mondta az előző tulajdonos, de méretei egy 3-4 hónaposénak sem feletek meg. 

Annyira le volt gyengülve, hogy a lábai nem bírták el a saját testét. Arról, hogy kaméleonhoz méltón felkapaszkodjék egy faágra, szó sem lehetett. Mindenki azt mondta, hogy semmi remény a kis kamcsi életben maradására, és hogy a legjobb lenne fájdalommentesen (injekció) elpusztítani.

Én úgy vélem, az állatok tudják, mikor kell meghalniuk, és jobban szeretem hagyni, hogy minden állat a saját halálát halja, a saját idejében. Ebben a kaméleonban volt valami, amitől látszott, hogy megéri még egy esélyt adni neki. Ezért belevágtam, állatorvosom segítségével, a kezelésbe. 

A kezelés kezdete nem sok jóval kecsegtetett. 

Kétóránként szemcseppentőből itattam a kaméleont, aki egyébként a Nyelvi nevet kapta, izotóniás oldat és Noni fele-fele arányú keverékével. 

Etetésnél leturmixolt tücsökből, tojássárgájából, izotóniás oldatból, kalciumporból és multivitamin-porból álló, elég híg eleséggel etettem, szintén szemcseppentőből. Mivel nyelve nem volt, és a kalciumhiánytól az állkapcsai annyira puhák voltak, hogy képtelen volt megrágni bármit is, szó sem lehetett róla, hogy egész rovarokat fogjon vagy akárcsak egyen.

Sajnos Nyelvinek egyáltalán nem volt széklete, és a második nap hányni kezdet. Nem adtam neki híg eleséget, csak az itatást folytattam, és néhány alkalommal tiszta Nonit is adtam neki. 

Már, már teljesen lemondtam róla, meg voltam győződve róla (nem csak én, mások is), hogy elpusztul. Csaknem fekete volt, ami a kaméleonok stressz-színezete, kényelmetlenséget, betegséget jelent. 

Ekkor teljesen váratlanul javulni kezdett az állapota. 

Egyáltalán nem hányt többet, és a második napon ürített is. Még egy nap koplalás után (ekkor már ijesztően sovány volt, de sokkal aktívabb, felmászott a terráriumban lévő ágakra. Stressz-színei helyett normál zöld volt, és nagyon rendesen ivott) ismét adtam neki híg eleséget, amit megevett, és másnapra sikeresen ürített is.

És a teljesen váratlan végeredmény:

Körülbelül egy hét múlva Nyelvi már darabokra vágott tücsköt evett. Még mindig megvan, már csak hetente egyszer adok neki egy kis Nonit, amúgy normál kaméleon-eleséget eszik, egészben de csipeszről. Zsuzsa"

Megjegyzés: Lehet, hogy noni nélkül is helyre jött volna a pici állat, lehet, hogy nem, ki tudja, szerintem a noni sokat segített a felépülésében. 

János (NoniJano)